Az első..
2010 szeptember 7. | Szerző: kel.eva |
Az első angol órák után ezt hallom a tanároktól:
-ajjaj…ezek a diákok mindent elfelejtettek a nyáron…
Majd ezt hallom a tanulóktól:
-ajjaj…én nem emlékszem semmire..
Akkor most hogyan tovább????
Ugye egyetértünk abban, hogy a nyelvtanulás hosszantartó, nehéz, gyötrelmes munka.
Már aki tanul ugyebár…mert a diákok különbözőek. Némelyiknek esze ágában sincs otthon tanulni. Pedig a tanórán lehetetlen megtanítani a tananyagot! Csak a megértéshez, az otthoni elmélyült tanuláshoz lehet alapot adni.
Már aki ad… Mert ahogy a tanulók különbözőek, úgy a tanárok is különbözőek…
…és a családok is különbözőek…
…és a tankönyvek is különbözőek..
…és a….
NEKED mi a véleményed?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Szerintem a nyelvoktatás manapság ingerhiányos. Egy nyelv nem csak arról szól, hogy párbeszédeket olvasunk és visszaadjuk. A szódogákat sem és a bemagolt szövegek visszaadását sem tartom túl jó ötletnek. Ha rá lennének kényszerítve a diákok arra hogy beszéljenek, jóval könnyebben tanulnának nyelveket. Ezen kívül egy nagy probléma az is, hogy nem hallják az angolt. Nem egyszer voltam már külföldön és láttam hogy az ottani fiatalság a saját anyanyelvén szinte nem vagy csak nagyon ritkán, kb 10-12 éves korig néz szinkronizált filmeket. Valamiért mindenki beszéli abban az országban az angolt, ha csak egy picit is de beszéli. Ez miért nem oldható meg itthon is?